16 étel, amit kötelező megkóstolnod egy törökországi utazás során

1. Kebab

A kebap, a modern török konyha egyik alappillére, szó szerint „faszénen grillezettet” jelent, és meglepően sokféle ételt foglal magában – például a kestane kebapot, vagyis a téli napokon papírzacskóban árult sült gesztenyét is.

Az ismertebb húsos kebabok régiónként eltérő stílusban készülnek: a csípős adanai; a lágyabb urfai; az antep-i változat, amelyet vastag padlizsánszeletek közé töltenek; vagy az egyszerű dürüm, vékony, kovásztalan lavaş kenyérbe tekerve. A leghíresebb mind közül az İskender kebap, amelyet İskender Efendi talált fel 1867-ben Bursában: hajszálvékony bárányszeletek joghurttal, paradicsomszósszal és olvasztott vajjal nyakon öntve.

2. Simit

Ez az egyszerű harapnivaló egészen a 16. századig vezethető vissza. Az Isztambulba tartó vagy onnan érkező karavánutazók gyakran vásároltak ezekből a kenyérkarikákból a közeli İzmit városában, amely a nevét is adta ennek a korai „gyorsételnek”. Ma a szezámmagos simit egyszerre reggeli alapétel és népszerű utcai snack.

3. Joghurt

A törökök rajonganak a joghurtért – évente több mint 2 millió tonnát fogyasztanak belőle. Eredete több mint ezer évre nyúlik vissza Közép-Ázsiába, és tartóssága jól szolgálta a nomád kultúrákat. Ma önmagában is eszik, de levesek és saláták alapja is, például a cacıké. Kedvelt ital a hűs, enyhén sós ayran.

4. Kahvaltı (török reggeli)

A török reggeli még a legelkötelezettebb éjjeli baglyot is reggeli emberré teszi. Friss kenyér, méz és török aludttejszín (kaymak), lekvárok – például rózsa- vagy fügemarmeládé –, juhsajtok, valamint olívaolajjal meglocsolt paradicsom és uborka kerül az asztalra. Minden régiónak megvannak a saját specialitásai. Ha marad még hely, próbáld ki a menemént: lágy rántottát hagymával, zöldpaprikával és paradicsommal.

5. Rózsa

A lokumot gyakran rózsavízzel ízesítik – ez a finom, édes illat egykor az oszmán szakácsok kedvence volt, ma már csak néhány desszertben él tovább, például a güllaçban. Törökország a damaszkuszi rózsa legnagyobb termelője a világon, melynek értékes olaja alapanyag a parfümgyártásban. A szirmokból kiváló lekvár készül, de almaecetbe vagy olívaolajba is áztathatók. A török rózsatermesztés központja Isparta városa, Antalyától északra.

6. Baklava

Ez a desszert eredetileg Közép-Ázsiából származik, majd az Oszmán Birodalom területén terjedt el, végül Európába is eljutott, ahol Bécsben rétessé alakították. Ma a baklava vitathatatlan fővárosa Gaziantep, ahol a finom rétestésztából készült, tejes mézzel átitatott és pisztáciával megszórt édességek igazi műalkotások.

7. Magvak és gyümölcsök

Az a Nutella az asztalodon jó eséllyel a Fekete-tenger vidéki Giresun vagy Ordu ültetvényeiről származó mogyoróval kezdte pályafutását – Törökország adja a világ mogyorótermésének 75%-át. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint az ország a világ öt legnagyobb termelője számos más terményből is: füge, cseresznye, eper, őszibarack, sárgadinnye, görögdinnye, mandarin, alma, gesztenye, dió, pisztácia, olajbogyó, lencse, csicseriborsó, zöldbab, paprika, paradicsom, uborka, padlizsán, cékla és méz. Kóstolj meg mindent!

8. Pide

A „török pizzaként” emlegetett pide fatüzelésű kemencében sült lapos kenyér, különféle feltétekkel: sucuk (török kolbász), pastrami, darált (kıyma) vagy kockázott (kuşbaşı) bárányhús. Sajtos és zöldséges változatok is léteznek. Sok étterem kizárólag erre specializálódik, és gyakran a sütőből kivéve egy tojást is ütnek a tetejére, amitől igazán szaftos lesz.

A lahmacun ennek egyszerűbb változata: vékony tésztán fűszeres darált hús. További tésztás ételek a börek (a baklava sós „rokona”) és a gözleme, amelyet kézzel nyújtanak, sajttal, spenóttal vagy hússal töltenek, majd vaslapon sütnek – különösen jó egy tengerparti fürdőzés után.

9. Turşu

A törökök szinte mindent eltesznek savanyúságnak: padlizsánt, paradicsomot, káposztát, szilvát – állítólag még fenyőtobozokat is. Ezeket ecetes lében érlelik, majd hagyományos turşucu boltok polcain sorakoznak, színes látványukkal. Majdnem túl szépek ahhoz, hogy megedd őket. Majdnem.

10. Maraş dondurma

A török fagylalt egészen egyedi. Jellegzetes, enyhén füstös ízét a természetes masztix adja, állaga pedig sokkal rágósabb, mint olasz „rokonáé”. Sűrűségét a salep biztosítja, amely az Orchis mascula orchidea gyökeréből készül. Olyan népszerű lett, hogy tudósok szerint a növény ritkasága veszélybe kerülhet.

Egy gombóc maraşi fagylalt vásárlása hagyományos ruhába öltözött árustól rendszerint egy látványos „trükkbemutatóval” is jár. Figyeld csak!

11. Mantı

Szinte minden országban létezik valamilyen húsos tésztabatyu: Olaszországban ravioli, Grúziában khinkali, Törökországban pedig mantı. Ezeket a kis tésztákat friss, savanykás joghurttal, olvasztott vajjal, aprított fűszernövényekkel és csilipelyhekkel tálalják. Pont olyan finom, amilyennek hangzik.

12. Dolma és sarma

A dolma során rizses-húsos tölteléket tesznek paprikába, paradicsomba, cukkinibe vagy szárított padlizsánba, majd lassan megpárolják. A sarmánál ugyanezt a tölteléket szőlő- vagy káposztalevélbe göngyölik. Mindkettő alapétel szinte minden alkalomra.

13. Kuru fasulye

Ez az egyszerű, paradicsomos szaftban főtt fehérbab olyan rajongókkal rendelkezik, akik pusztán az íz alapján meg tudják mondani, melyik usta (mester) készítette az ország több ezer babozója közül.

14. Kestane şekeri

A törökök igazi édesszájúak, és a cukrozott gesztenye – a kestane şekeri – csak egy a sok kandírozott gyümölcs, zöldség, sőt héjas mag közül, amelyekkel itt találkozhatsz. A kestane şekeri története egészen az 1300-as évekig, Bursa városáig nyúlik vissza.

15. Tavuk göğsü

Az oszmán konyha jellegzetes desszertje a tavuk göğsü, vagyis a csirkemellpuding. A főtt csirkéből, tejből és cukorból készült, fahéjjal megszórt édesség elsőre furcsának tűnhet, de meglepően finom. A képen a karamellizált változat látható, amelynek neve kazandibi.

16. Török édesség (lokum) és török kávé

A törökök a zselés kockákat lokumnak hívják, amely az arab „falat” szóból ered. Az édesség ízek, formák és színek lenyűgöző választékában létezik, porcukorral vagy kókuszreszelékkel bevonva, gyakran díszes dobozokban árulják.

Gyakran szolgálják fel török kávé mellé, az étkezés végén. És ha már itt tartunk: nem zárhatjuk a listát a kávé említése nélkül. A 16. században jelent meg Isztambulban, és azóta a mindennapi élet része – a reggeli (kahvaltı, vagyis „kávé előtt”) és még a barna szín (kahverengi) neve is ebből ered.

A török kávé nem íz, hanem elkészítési mód. Igazi mesterség kell ahhoz, hogy a kávé elég forró legyen, szép habbal készüljön, és az őrlemény az alján ülepedjen le. Miután megittad, egy jó török vendéglátó fejjel lefelé fordítja a csészét, és a zaccból megjósolja a jövődet.